A borbély rúd a borbélymesterség általánosan elismert szimbóluma, amelynek eredete a középkorig vezethető vissza.

Több száz évvel ezelőtt a borbélyok nem csak hajat vágtak és szakállt nyírtak, hanem fogorvosként és sebészként is dolgoztak. Olyan szegényebb embereknek nyújtották szolgáltatásaikat, akik nem engedhették meg maguknak, hogy orvoshoz forduljanak. Ha valaki akkoriban olyan szerencsétlen volt, hogy fájt a foga vagy valamilyen betegséget kapott, gyakran a borbély jelentette számára az egyetlen lehetőséget a kezelésre. Az orvosi ellátás akkoriban meglehetősen kezdetleges volt, és még az egyszerű eljárások is kockázatosak voltak.

A borbélyrúd piros-fehér csíkjai az érvágás néven ismert gyakorlatból származnak. A borbélyok történelmének egyik csúnyább aspektusa, hogy a páciensekből vért csapoltak, így próbálva meggyógyítani őket a betegségből vagy fertőzésből. A modern orvostudomány fejlődésének köszönhetően ma már tudjuk, hogy a beteg embert nagy mennyiségű vértől megfosztani valószínűbbé tette a halálos kimenetelt. („A kezelés sikerült, a beteg meghalt…”) A középkorban azonban a közönséges megfázástól kezdve a halálos betegségekig mindent ezzel a módszerrel kezeltek.

A piros-fehér csíkok az érvágáshoz kapcsolódó véres kötésekből erednek, míg maga a borbélyrúd egy olyan eszközt szimbolizál, amelyet az emberek az eljárás során a véráramlás elősegítése érdekében markoltak.

A borbélyok a borbélyrudat a fodrászüzletük előtt helyezték el, hogy az ügyfelek tudják, hogy nyitva vannak. Sok modern borbélyoszlopon kék csík van, amit egyes történelmi források az amerikai zászló színei iránti tiszteletadásként említenek. Európában a kék csíkkal a borbélyokat akarták megkülönböztetni az orvosoktól, mivel a két szakma fokozatosan kezdett eltávolodni egymástól. A férfiak hajformázása hosszú utat tett meg a középkor óta, de a borbély rúd még mindig a szakma ikonikus ábrázolása.